9. fejezet-Az első barátnőm:

Sziasztok! Meghoztam a fejit, remélem, hogy ehhez kapok komikat! Ha nem, akkor komi határt szabok! És az senkinek sem lesz jó, szerintem! annyit elárulok, hogy a következő részben végre kiderül, hogy kicsoda Bella... :)

Jó olvasást! És még annyit, hogy a chat-hez is bátran lehet komizni, csak kérlek titeket, hogy legyenek visszajelzések! Köszönöm! Puszi!

Már éppen a kocsimmal szórakoztam, amikor megszólított  egy lágy hang, aki egy ember volt.
-Szia! Ne haragudj, de a tanárnő küldött, hogy kísérjelek haza, és amúgy utána haza is mehetek már. Szóval, ha nem gond veled tartok. -mondta félve és én kedvesen rá mosolyogtam.
-Persze. Rendben van. Gyere! -mondtam és ő beszállt az anyós ülésre.
-A nevem Isabella Marie Swan, de mindenki csak Bellanak hív. -mutatkoztam be.
-Én pedig Prudence Reed vagyok, de csak Prue, ha lehet. -mondta és kezet ráztunk.
Még nagyon sok mindenről beszéltünk és érzem, hogy nagyon jól megleszünk mi együtt. Nagyon sok közös dolog van bennünk. Hazaértünk és megkértem, ha úgy sincs semmi dolga, akkor maradjon nyugodtan. Beszéltünk, aztán szóba kerültek a pasik, amiről én aztán nagyon tudok mesélni.
-És te? -tette fel a kérdést, amikor róla már mindent kiveséztünk.
-Nos én voltam szerelmes, reménytelenül, hazugságban éltem sokáig és szenvedek azóta is. Elhagyott, mert nem voltam neki elég jó, bár ha tudná, hogy én...-meséltem, de itt elakadtam, mivel majdnem elárultam, hogy mi vagyok. A könnyeim erőszakosan kibuggyantak a szememből és vízesésként csordultak le arcomon.
- Honnan tudod, hogy Szerelem? -kérdezte kíváncsian. És én hazudtam félig, legalábbis azt a részét, hogy ki mondta ezt az elméletet.
- A nagymamámnak volt egy igen érdekes elmélete. Azt mondogatta, jóllehet úgy születünk, hogy valamennyiünkben van egy doboz gyufa, magunktól nem tudjuk meggyújtani a gyufaszálakat, szükségünk van... oxigénre, meg egy gyertya segítségére. Csakhogy ez esetben az oxigénnek példának okáért a szeretett személy lélegzetéből kell származnia, a gyertya lehet bármiféle érintés, simogatás, szó vagy hang, amely elsüti a robbanókészüléket és lángra gyújtja az egyik gyufát. Ilyenkor egy pillanatra heves érzelem vakít el bennünket. Bensőnkben kellemes meleg árad szét, amely az idő múlásával lassan-lassan elenyészik, míg egy újabb robbanás fel nem éleszti. -meséltem és ő csodálva figyelte a szavaim sokaságát.
-És úgy érzed, hogy ez jó dolog? - tette fel a következő kérdést.
-Egyszer azt mondták nekem, hogy olyan vagyok, mint a saját íze szerint kevert heroin. Hát nem járt túl messze az igazságtól. A szerelem ilyen...A szerelem a függőségek legveszélyesebb fajtája. Szerintem legalábbis. Az embert teljesen kifordítja önmagából. Egyszer a pokolban érezzük magunkat, másszor pedig mintha a vízen járnánk. Lefegyverez, alkalmatlanná tesz minket bármi másra.-magyaráztam és Prue nagyon is érdeklődve figyelt engem.
-Ez gyönyörű. -mondta és lehajtotta a fejét. Még csak most jöttem rá, hogy fél. Fél a szerelemtől.
-Te félsz? -kérdeztem meglepve.
-Nem a szerelemtől félek, hanem attól, hogy elmúlik. Túl sok embert láttam szenvedni magam mellett, ezért tanultam a hibáikból. -mondta szomorúan.
-Ezt hogy érted? -kérdeztem.
-Anyám is elvált, mert apa csak kihasználta, egyke vagyok, aztán végre kezdett alakulni az élete, amikor találkozott egy másik pasival, akit lassan megszeretett, de tényleg úgy igazán. Még csak most érezte a szerelem valódi önmagát. Aztán jött az újabb szenvedés, a csalódások sorozata és persze egy újabb lelenc a nyakára. Terhes lett, de egyedül kellett szembe néznie, ahogy nálam is tette. Ennyiből azért becsülöm, hogy legalább nem dobott el magától. -mesélte és láttam, hogy elkezdett sírni. Megöleltem és vállamon rázkódni kezdett.
-Shhh! -nyugtatgattam és kezemmel lágyan, melegen simogattam a hátát.
Valaki csengetett és együtt kimentünk megnézni, hogy ki zavarta meg ezt a pillanatot. Hát a szememnek nem hittem, amikor megláttam az illetőt.
-Te meg mit akarsz itt? -kérdeztem tőle idegesen.
-Bella, beszélnünk kell! -mondta és láttam rajta, hogy úgy sem tudnám lerázni, de most nem volt alkalmas.
-Ha nem gond, akkor majd inkább este gyere vissza, mert most nem alkalmas. Szia! -köszöntem el, majd rácsaptam az ajtót.
-Ő ki volt? -kérdezte Prue.
-Az élet, a szerelem, a tökéletes...a mindenség. -válaszoltam, majd elindultam a szobám felé és Prue halkan követett engem.
Bemásztam a gardróbomba, és onnan kiabáltam barátnőmnek.
-Te ezt húzod fel. -mondtam és nem tűrtem ellenkezést.
-Ezt?- lepődött meg és hangja egy oktávval elcsúszott a megszokottól.
-Valami baj van vele? -kérdeztem, amikor egy teljes szerelésben jöttem ki és ő mondhatni nagyon megcsodált engem.
-Nagyon szép vagy. -mondta és szemeiben irigységet láttam csillogni.
-Ugyan az lehet, de nem annyira, mint te. -mondtam, amitől úgy láttam, hogy elpirul egy kicsit.-Na öltözz fel, addig én kimegyek és szólj, mert a sminkednek is szépnek kell lennie. -utasítottam.
-Igenis kapitány!- szalutált a kezével és én mosollyal az arcomon távoztam a szobámból.
20 perc múlva hallottam egy halk hangot, messze volt és alig érthető, de én jól hallottam. Egy pillanat alatt a háta mögé termettem, amitől naná, hogy megijedt.
-Jesszusom! Ezt ne csináld! -mondta rémülten.
-Mit?-kérdezte értetlenül.
-Hogy így a hátam mögé osonsz. Az imént, amikor szóltam még nem is láttalak és most hátranézek és te meg itt vagy...-mesélte.
Amint elkészültem a sminkemmel és Prue sminkével, indultunk a partira.
Egész éjszaka élveztük az életet. Egy csomó férfi megbámult minket, sőt a bátrabbik fajta még be is szólt, s fütyörészett utánunk.
De ami ezután jött arra még csak gondolni sem mertem. Ott állt ő. A talán legnagyobb ellenségem. Eljött, hogy bosszút álljon és most meg kell adnom, amit akar, de Prue ettől távol marad. Távol mindentől, mert én megvédem a titkom árán is.
-Prue fuss! -kiáltottam rá, de az ijedtségtől még mozdulni sem tudott.
-Menj! -ordított rá egy idegen hang, aki még sem volt olyan idegen, aztán mögötte a többiek. Persze még ez sem volt elég arra, hogy elfusson és meneküljön az életéért. Vonzza a veszélyt, ahogy egykor Edward szerint én is.