3. fejezet-Ötletek sorozata:

Sziasztok! MA jó kedvem van, ezért hoztam nektek egy kis meglepit. A folytatást. A 3. fejit...

Remélem, őrültök nekem, ill. a fejinek! Ugye kapok érte pár komit? (boci szemek) :)

Jó olvasást! Puszi!

Ma úgy döntöttem, hogy ha már itt élek a földön, akkor érjek is el valamit ebben az életben.
-De mit tehetnék, hogy könnyebb legyen? -kérdeztem magamtól. Mostanában túl sokat beszélek magamban, ami lassan már az őrülethez vezet.
-Megvan! -kiáltottam fel. Egy csomó ötletem van, de eddig ez a legjobb.
-Iskolába fogok járni és tanulni fogok, mint egy normális diák. -mondtam ki hangosan, amire gondoltam. gimnáziumba megyek és mellette különböző tevékenységeket folytatok, hogy gyorsabban teljenek a napok. Annyi minden érdekel, mint a fotózás, a művészet, írás. Igen szeretek írni verseket és történeteket is. Talán elkezdek egy könyvet valamilyen álnéven, vagy talán annyi is elég, hogy egy könyvolvasó klubba belépek, aztán kész is a többit meg csak magamnak. Majd ma regisztrálok a forksi gimiben és már diák is vagyok. Előtte viszont kell néhány irat, amivel bizonyíthatom a létezésemet, de azt majd elővarázsolom most. És csak rá kellett gondolnom és már ott is volt előttem minden hivatalos papírom. Kitalált ex lakhely, szülők és minden más.
Aztán ha elintéztem, a beiratkozást, akkor egy kis változást csinálok a házamban, mert már nagyon unom, hogy mindennap ugyanazt a képet látom és talán magamon is lesz egy kis változás. Egy kis hajszín és ruhatár csere. Lehetne sokkal vadabb öltözékem és a belsőmet is vadabbá kovácsolom.
-Zseni vagyok. Ennyi ötletet egyszerre. Új életet kezdek, bár abban már most biztos vagyok, hogy soha többé nem tudok majd más férfit szeretni.
Akkor nyomás! Gyorsan felöltöztem, de úgy döntöttem, hogy már most elkezdem a változást így elképzeltem magamat egy vad, de mégis elegáns ruhában és a garázsomba került egy szuper autó. Egy gyönyörű vérvörös BMW lehajtható tetővel. Bepattantam a kocsiba és még utoljára bele pillantottam a visszapillantó tükörbe, hogy minden a legnagyobb rendben van-e a külsőmmel. A táskámban minden fontos dolog bent volt, szóval indulásra készen állok. A motor felbőgött és már hajtottam is a célom felé, hogy új életem kezdetét vegye.
20 perc alatt oda értem és kedves diák tömeg fogadott, bár még nem tudtam, milyenek lesznek, ha én is ide fogok tartozni.
-Jó napot kívánok! Azért jöttem, mert szeretnék beiratkozni. -szólítottam meg a portást, mert tudtam, hogy ő biztosan segíteni tud nekem.
-Jó napot kívánok! Örömmel köszöntöm iskolánkban! Azonnal értesítem az igazgató urat a beiratkozásról! Egy perc türelmét kérem! -hadarta széles mosollyal az arcán.
-Rendben, várok. -nem kellett sokat várnom, alig egy perc volt és már mehettem is be az igazgatóhoz.
Hármat kopogtattam az igazgató feliratú ajtón és csak akkor léptem be rajta, amikor engedélyt kaptam a másik oldaláról.
-Jó napot kívánok! Üdvözöllek az iskolánkban! -köszöntött szintén széles mosoly kíséretében. Külsőleg igen szigorú alak, de amint kiejti az első szavát tisztán lehet látni, hogy legbelül a legszeretetreméltóbb ember az iskola környékén.
-Önnek is jó napot! -köszöntöttem én is kellő udvariassággal.
-Úgy hallottam, hogy szeretné iskolánk jó hírnevét megemelni, aminek én nagyon örülök. -mondta nekem kedvesen.
-Igen uram jól hallotta. Megtiszteltetés lenne, ha itt okosodhatnék. Remélem még nem túl késő beiratkoznom! -mondtam és még a pilláimat bevetettem a cél érdekében. Hiába az ördög vére csorgadozik ereimben.
-Természetesen ebben az iskolában bármikor van lehetőség a beiratkozáshoz, persze év közben már csak olyan tanulók jöhetnek, akiknek a tanulmányi átlaga kitűnő. -válaszolta.
-Értem és milyen papírok szükségesek? -kérdeztem, mintha nem tudnám.
-Először is kellene egy személyigazolvány, anyakönyvi kivonat...-mondta, de nem is igazán figyeltem rá, mert nagyon furcsa érzés kerített hatalmába. Olyan volt, mintha életem legfontosabb személye a közelben lenne. Nem értettem, mi történik velem, de próbáltam nem is nagyon figyelni a megérzéseimre.
-Már is adom. -mondtam, amikor rájöttem, hogy végzett a monológjával. És a hamis, varázsolt papírjaimat a kezébe nyújtottam. Figyelmesen megnézte őket és egy csomó kitöltendő papírt nyomott a kezembe.
-Ezeket kellene kitöltened holnapra, ha esetleg jó neked. -mondta kedvesen.
-Természetesen minél hamarabb sikerül átiratkoznom, annál jobb. Persze a kezdés sajnos még nem igazán alkalmas, szóval ha nem lenne túl nagy gond, akkor hiányoznék még pár napot. Tudja most költöztem ide és még nagyon sok mindent el kell intéznem. A szüleim most nyáron hunytak el és azzal kapcsolatban is kellenek még hivatalos papírok. -kezdtem, de az igazgató nem igazán ért már rá, bár ezt én is nagyon jól tudtam, ahogy azt is, hogy már rég nem figyel és az engedélyt írásban is megkaptam, hogy tudjam igazolni magam, amikor végre belátogatok a suliba.
-Rendben van, akkor pár napra írok neked engedélyt és mehetsz is. -mondta és mire kimondta már a kezemben is tartottam a papírt.
-Köszönöm, akkor majd holnap beszaladok a papírokkal és majd jövő héten jönnék iskolába. -ecseteltem az ötletem, amire az igazgató szinte azonnal bólintott.
-Jól van. Viszontlátásra! -köszönt el.
-Viszontlátásra! -köszöntem én is és kiléptem az ajtón. Abban a pillanatban egy nagyon ismerős érzés kapott el. Olyan, mint amikor megpillantottam Edwardot az iskolában és az az egy pillantás elég volt ahhoz, hogy beleszeressek egy Adoniszbe. Elég volt ahhoz, hogy még ennyi fájdalom után is úgy szeressem őt, mint azelőtt, mielőtt még elhagyott volna. Körül néztem, de nem láttam senkit és tovább mentem. Kiléptem az iskolaajtón és meg sem álltam az autómig. Bepattantam és már ott sem voltam. Amikor hazamentem elkezdtem gondolni azon, hogy milyen házat is szeretnék. A szomszédok nincsenek túl közel hozzám, mert az erdő szélén lakom, de azért nem szeretném, ha nagyon feltűnne nekik a változás. Elég volt, hogy a múltkor, amikor futottam Edward és Alice elől, hülyének néztek a messzi szomszédok. Gyorsan kiszálltam a kocsimból, amivel időközben leálltam a garázsban és siettem be a házba. Hirtelen annyi ötletem támadt, hogy le sem lehetne állítani engem.
Gyorsan elképzeltem a nappalit...A falak hófehérben pompáztak és a fekete bútorok csak növelték a színhatást. Gyönyörű nagy ablak adott rálátást a világra, a rétre, ami körbevette a házamat. A nappaliból kilépve van egy folyosó, ami vezet az bejárati ajtóhoz, a lenti fürdőszobához, a konyhához és egy hatalmas lépcsőhöz, ami két felé ágazik. Először a folyosót változtattam meg. A falak csodálatosan festettek egy kissé sötét lila színben, rajtuk hatalmas képek függtek tájakról és fontos személyekről, akikben még nem csalódtam. Ezután a konyha következett. A falakat citromsárgára varázsoltam és a szekrények fehérek, az asztal fehér és a hozzá való székek váza is fehér volt, rajta színes mintájú ülőkékkel. Itt is képek díszítették a falat, de itt nem volt semmi családi kép, vagy bármi ilyesmi. Itt kizárólag csak gipszképek voltak, amikben színesebbnél színesebb szalvéták voltak, amik szintén csodálatos gyümölcsöket, virágokat, vagy zöldségeket ábrázoltak. A konyhából nyílik egy ajtó az étkezőre, amit hasonlóan képzeltem el a konyhához, csak a falak narancsosabb árnyalatúak voltak, egy üveg asztallal és fekete vázú székekkel, aminek a párnás része fehér volt. Teljesen elégedett voltam magammal, így tovább mentem. A következő célom a lenti fürdőszoba volt. Ezt égszínkék csempékkel képzeltem el, benne volt egy zuhanyzó és egy hatalmas sarokkád. A kádon pedig mindenféle finomság volt, mármint a testnek finomak, nem a gyomornak... Ezután elindultam felfelé a lépcsőn és a lépcső menti falon is sok-sok fotó volt, autókról. állatokról meg ilyenekről... Itt a fal krémszínű volt. Először a jobbra fordultam a lépcsőn, ahol egy hosszú folyosó volt, és 5 ajtón lehetett belépni. Az első ajtó egy hatalmas fehér szoba volt benne egy hatalmas üvegasztallal és körülötte sok-sok szék volt. Gondolom ez a tárgyaló lehetett. Aztán a következő szoba egy hatalmas háló szoba volt a közepén egy hatalmas medencével, és a háló rész egy tükrös ajtóval volt elválasztva. A medence két oldalán lévő falak hatalmas gardróbokból álltak. Ahogy beléptünk a háló részre egy nagy ágy volt benne, éjjeli szekrény, íróasztal, és a falrész üvegből állt. A kilátás egyszerűen mesés volt. Azt hiszem, ez lesz az én szobám így a többit már meg sem néztem. Csak annyit, hogy a lépcső másik felén hány ajtó volt. És persze még kerestem egy fürdőszobát, ami még jó, hogy a ház másik felében volt. Át akartam változtatni, de rájöttem, hogy úgy is csak én lakom ebben a házban, akkor meg mi baj lehetne belőle. Ekkor még én sem sejtettem, hogy mennyi mindent hoz még nekem ez az elrendezés...