Ízelítő

Hahó! Hoztam nektek egy kis ízelítőt a következő fejezetből és remélem, addig amíg elkészül a teljes feji, reagáltok valami aprót erre a ki szösszenetre! :)  Nos akkor nem is húznám tovább az időt.

Puszi

Barbie

"-Tudod van valami, amit már nagyon régóta magamban tartok és valakinek el kell, hogy mondjam...-kezdtem bele a hazug történetembe.
-Mi az? Megijesztesz Tanya!-aggodalmaskodott Rose.
-Edward és én együtt vagyunk. Edward azt mondta, hogy szeret engem és én elhittem. Lefeküdtünk és szerettük egymást. Amikor pár hete vadászni ment, akkor is velem volt. Persze vadásztunk is, de miattam ment el otthonról. Szeretkeztünk és most azért jöttem, mert hiányzik. Látni akartam őt, bár már megbántam, hiszen együtt vannak, igaz?-célozgattam, mintha nem tudtam volna a választ. Még jó, hogy könnyeket sehogy sem tudok ejteni, mert ha képes lennék se tudnám elsírni magam. Rosalie aggódva fürkészte tekintetem, de én lehajtottam, mint aki valóban láthatatlan könnyeit akarja takargatni. Barátnőm magához ölelt, majd így szólt:
-Tudod mit? Ha ez valóban így történt, akkor még van esély arra, hogy te és Edward együtt legyetek. Szeretném, ha ezt megbeszélnéd vele, vagy ha csak játszott veled, mert ez is megtörténhetett, akkor megmondja és te végleg lemondasz róla. Rendben?-emelte fel állam, én pedig bólintottam, majd mint akinek most jut eszébe egy kis  apróság azonnal ellenkezni kezdtem.
-De ott van mindig a közelében és így nem tudok vele beszélni anélkül, hogy gubancot kevernék kettejük között.-magyaráztam ki magam, amire Rosalie hevesen rázni kezdte a fejét.
-Ezen tudok segíteni. Majd addig elhívom Bellat és te pedig beszélsz Edwarddal, amikor elmegyünk. Jó lesz így?-kérdezte, amire én persze nem mondhattam nemet. Nem akarom én megsérteni őt...Apró alidg látható mosolyra húztam szám és felugrottam egy fára."

Szóval, akkor mikor hozzam? :D