2012. július 19., csütörtök

28. fejezet- Anyám és a barátnője

Sziasztok! Hát végre elkészült a 28. fejezet....remélem örültök és kapok érte pár komit. A következő részt még nem tudom mikor hozom, mert nagyon sok minden összejött mostanában és össze kell kicsit szednem magam,de ígérem, amint időm engedi...hozom a következő fejezetet. Ebből a könyvből már csak 3 fejezet van vissza,aztán majd meglátom,hogy van-e érdeklődés a 2. könyvre! :)
Puszi! 
Barbie



Edward szemszöge:



-Edward, annyira szeretlek!-mondta szerelmem és én ezen vallomások során annyira boldog vagyok,hogy ha tehetném, még könnyeket is hullatnék. Annyira szeretem őt. Képes lennék az életem is feláldozni egyetlen mosolyáért, a csókjáért, a érintéséért,vagy ami a legfontosabb az életéért.
-Annyira boldog vagyok Bella, amikor ezt mondod. Szeretlek!-mondtam és közelebb húztam magamhoz, hogy egy forró csókban részesítsem.Egy kicsit eluralkodtak rajtunk az érzelmek és alig bírtuk abbahagyni a csókolózást, de muszáj volt, mert abban a pillanatban megérkezett Rose. A gondolataira most nem voltam kíváncsi,sőt ami azt illeti,ha az lettem volna sem tudtam volna figyelni, hiszen épp egy angyal hevítette fel bennem a szunnyadó oroszlánt. Eljátszottam némiképp a gondolattal, mit tennék most szerelmemmel,de úri neveltetésem még a piszkos gondolatokat sem engedhette meg magának, így azonnal abba is hagytam a képzelgést.
-Bella szeretnék beszélni veled. Nagyon fontos lenne.-mondta Rosalie és én gondoltam, végre benőtt a feje lágya és bocsánatot kér Bellatól amiatt a sok szörnyűség miatt,amit elkövetett ellene. Szerelmem kérdőn rám nézett,de én csak vállat vontam. Apró csókot nyomott ajkamra, ezzel mondván,hogy még folytatjuk. Erre persze széles mosolyra húzódott szám.Pár perc elteltével idegen mégis oly ismerős illatra lettem figyelmes, majd a semmiből megjelent Tanya.
-Szia szerelmem!-köszöntött nyájas hangon. Már ettől hányingerem támadt, ha csak ezt hallottam tőle.
-Szia Tanya! Mi járatban vagy erre felé?-érdeklődtem udvariasan, hisz így neveltek engem.Bár bevallom egyáltalán nem érdekelt sem a hogy léte, sem érkezése oka.
-Oh hát köszönöm, iszonyatosan boldoggá tettél azzal,hogy érdeklődsz irántam. Ez már egy apró lépés tőled kedvesem.-folytatta nyájas viselkedését. Sosem értette meg,hogy én nem szeretem őt és ezt úgy érzem a léte során soha nem s fogja felfogni. Sajnálatomra. Mindenesetre megpróbálom magam a lehető legtávolabb tartani ettől a nőszemélytől.
-Tanya! Kérlek!-csak ennyit mondtam, de ő már tudta,hogy mi a mondandóm folytatása. Odasuhant hozzám és mutató ujját ajkamra helyezte.
-Shhhhhh! Ne szólj semmit!-mondta egészen a fülemhez bújva. A hideg leheletét éreztem nyakamon,de ez nem érintett olyan kellemességgel,mint szerelmemé szokott lenni. Megborzongtam,amikor a bőrömön éreztem őt.
-Én nem szeretlek Tanya!Értsd már meg!- emeltem meg egy picit a hangom,de még ez sem volt elég. Mintha semmi sem létezne,ami el tántoríthatná őt.
-Én épp elég szerelmet érzek,hogy fenntartsam mindkettőnként.-mondta baromságát. Ilyen nincs! -gondoltam magamban. Hogy lehet valaki ennyire értetlen,vagy már nem is tudom,mit mondhatnék erre a nőre....
-Tanya elegem van már belőled! Hát nem fogod fel, hogy soha sem foglak szeretni téged még annyira sem mint azt szeretnéd.....!-üvöltöttem most már. Tanya gonoszan felpillantott és széles ördögi vigyorra húzta ajkait.
-Edward én szeretlek! És  bármi áron is, de meg foglak kapni. Hallod!-kiabálta Tanya,aztán én rázni kezdtem a fejem,mert már nem tudtam, milyen nyelven mondjam még el neki,hogy én viszont csak Bellat szeretem és kizárólag őt fogom szeretni,amíg csak élek.
Abban a pillanatban Tanya a számra tapadt és én meglepetten vettem tudomásul,hogy nem használ neki más csak az erőszak. Megrémültem,amikor Bellat megláttam és rekedt hangján engem szólított. Abban a pillanatban fogtam csak fel, hogy igen is félreérthető a helyzet és ezt bizony nem vagyok képes kimagyarázni,de tudnia kell, érezni kell,hogy csak őt szeretem és nem kell senki más. Ha ezt nem érzi, akkor nem fog megbocsátani nekem. Soha!
Bella a könnyeivel küszködve futásnak eredt és én utána.
Még akkor sem állt meg,amikor Roseba ütközött. Láttam,ahogy átváltozik és az én kicsi Bellamból fekete angyal lesz. Felrepült és az ég az ő fájdalmával együtt változott. Vihar közeledett és én nem voltam képes utána menni,hogy lehozzam a magasból. Hirtelen egy hatalmas villám csapódott Bella szárnyába és szerelmem eszméletlenül zuhant lefelé. A következő pillanatban pedig hatalmas hanggal csapódott a földre. A többiek is megérkeztek,de ők sem tudtak semmit sem tenni. Beszélni kezdtem, némán zokogtam Bella teste felett, de ő nem reagált. Fájdalmai voltak. Iszonyatos seb éktelenkedett a bal szárnyán. A vér eszeveszettül szivárgott tollai közül, épp úgy mint szeméből a véres könnycseppek. Felemeltem őt és a villánk felé rohantam vele.A szobánkba vittem és az ágyamra fektettek, mert tudtam, hogy ott biztonságban lesz. Közben a többiek is utolértek és mindannyian a szobánkba gyülekeztek. Vártunk. Vártunk, talán valami csodára,ami újra közénk hozza azt a kacagó Bellat,akit mindannyian megszerettünk már az első pillanatban. De ez a csoda nem jött el.




Calliope szemszöge:

Amikor Bella megsérült a testéből kiszállt a lelke,amiről eddig az volta véleménye, hogy nem is volt neki. Pedig van. Tisztább, mint azt gondolná. Láttam őt,ahogy szenvedett és segítenem kellett rajta. Odamentem hozzá, és csalogatni kezdtem. Una biztatott engem és én megmentettem őt. Sikerült. A fejében már hallottam,hogy megszületett a döntés,hogy visszamegy a földre szerelméhez,de abban a pillanatban eltűnt, valami sötét erőt éreztem, és nem tudtam időben cselekedni. De aztán rájöttem, hogy ki vihette el,így utána eredtem és szerencsére sikerült megmentenem még időben. Lányom hiába is próbálta keresni magában azt a gonoszt,amiről Orpheus beszélt, nem találta. Nem találta,mert annak ellenére,hogy az apja a sátán, sokkal inkább az anyjára ütött, mint az apjára. Az anyja egy angyal volt. A sátán és az angyal szerelme tiltott volt...

*** napokkal később ***

Szerencsére Bella mára már meggyógyult és a dolgok szörnyűségét már csak a szívében érzi, na nem mintha az nem lenne éppen elég rossz,de tudom,hogy hamarosan újra képes lesz bízni Edwardban, hisz szeretik egymást. Ma ellátogat hozzánk. Tudom. Láttam, hogy jönni fog,ahogy azt is,hogy kérdezősködni fog a hallottak, illetve látottak iránt. El kell neki mondanom.Abban a pillanatban az ajtón kopogtattak és Una sejtetően rám nézett, majd bólintott. Odalépkedett az ajtóhoz és kitárta vendégünk előtt. Bella volt az teljes valójában. Szárnyai feketén izzottak, annyira gyönyörű volt. Ő az....igen ő a kiválasztott...
-Szerbusz Bella!-köszöntötte vidáman barátnőm. Bella csak mosolygott Unara,majd megölelte őt és rám nézett.
-Calliope!-mondta és térdét berogyasztva meghajolt előttem.
-Ugyan ez neked nem szükséges.-mondtam, majd odaléptem hozzá és felemeltem őt, hogy tudja egyenlőek vagyunk. Magamhoz öleltem. Éreztem a belőle áradó energiát és még valamit,amit már évszázadok óta nem éreztem.
-Valami nagyon furcsa dologról szeretnék beszélni veled.-kezdte a mondandóját.
-Hallgatlak kedvesem.-intettem,hogy foglaljon helyet és az apró felhő buborék már Bella mögött várt. Bella leült és beszélni kezdett. Nem voltam képes figyelni minden egyes szavára, de aztán eljött a történet végső pontja. Az amire leginkább kíváncsi lenne.
-Tudod,amikor Orpheustól megmentettél, azt mondtad lányom és engem hirtelen olyan érzés kapott el,mint amikor kiskoromban az anyám szólított engem. Nem tudom megmagyarázni az okát. Azóta is csak ez jár a fejemben,és szeretnék választ kapni. Úgy gondoltam, hogy te elég hatalmas vagy ahhoz, hogy ezt megválaszold nekem.-magyarázta és életemben először zavartnak láttam.
-Nézd Bella, ideje mesélnem neked a szüleidről.-kezdtem bele. Una izgatottan felpillantottam,de egy szúrósabb tekintettel azonnal leállítottam őt.
-Ismerted a szüleim,de hiszen ők gonoszak. Mármint apámban valamiért érzem a jót is,de ő a sátán és a sátánban nincs semmi jó tulajdonság.-magyarázkodott izgatottan.
-Bella, apád nem olyan gonosz, mint hinnéd,de hogy egyensúly legyen a két világ közt, neki kell azokat a lelkeket megbüntetnie,akik az úr kegyessége ellenére sem képesek bűneiket megbánni. Na de, ideje, hogy megtudd kik is a szüleid. Több száz évvel ezelőtt az égiek és a pokolbéliek háborúba kezdtek egymással. A Sátán megismerkedett egy angyallal. Az angyal azonnal érezte, hogy a sátán nem olyan,mint amilyen hírek terjengnek róla. Kedves volt és szeretetreméltó. Megannyi jóság volt benne. Angyal azonnal beleszeretett, bár szerelmük tiltott volt, ők mégis tettek egy próbát. A földön találkozgatni kezdtek és abban a hitben voltak,hogy egyikünk családja nem szerez tudomást erről a tiltott kapcsolatról. Egy éjszaka hatalmas vihar volt és az angyal bűnbe esett a sátánnal. Akkor fogant meg a jó és a rossz gyermeke. Te, Bella. Kívül apádra ütöttél, belül viszont az angyalra.-meséltem neki.
-Az anyámra.-helyesbített szó használatomon és egy apró véres könnycsepp hullott le a semmibe. Una egyre feszültebb lett, érezte,hogy nem vagyok képes kimondani, a leglényegesebb dolgot.
-Bella, azt amit a szüleidtől kaptál az a legnagyobb erő,lehetőség vagy hívd aminek csak szeretnéd, amit valaha is kaphattál. Bella te vagy a kiválasztott. Egy nap eljött hozzánk egy jósnő és elmondta, hogy amikor a világot ellepi a gonosz, lesz egy furcsa lény, aki bűnben fogant egy angyal és a sátán véréből. Akkor még magam sem tudtam,ki lesz az az angyalok közül,aki tiltott szerelembe esik. Akkor még nem tudtam,hogy az az angyal....az pont....-nem voltam képes kimondani. Una idegesen felugrott.
-Bella az anyád Calliope!-szólta el magát legjobb barátnőm. Rettentően ideges lettem rá és épp szólni akartam, hogy ehhez semmi joga sem volt, amikor Bella hangját meghallottam.
-Anya?-kérdőn és könnyes szemmel nézett rám. Annyira szerettem volna ismét a két karomba zárni őt,ahogy a születésekor is tettem. Emlékszem, amikor az apjánál kellett hagynom. Atyám megmondta,hogy türelem és ismét a karodban lesz, majd önszántából választja a te utad. De ennek már nagyon sok évszázada volt.
A könnyeim hullani kezdtek. Bella elém suhant és a tenyerébe hullott a véres könnycsepp. Összeszorította, tudtam hogy most a géneket keresi a könnyeimben és azt is tudtam, hogy meg is fogja találni. Abban a pillanatban felkapta fejét és keserve zokogásba kezdett. Annyira rossz volt őt, így látni...Fájt és szenvedtem, ahogy ő szenvedett.
-Megértem,hogy most látni sem akarsz és azt hiszed kegyetlenül elhagytalak téged, de egy percig se gondold azt, hogy azért tettem,mert gonosz vagy és nem kellettél. Ezt egy percig sem akarom,hogy ezt hidd.-mondtam és letöröltem a következő könnycseppet a szeméből. Elindultam, de ő hirtelen elkapta a kezem és visszarántott.
-Nézd nem könnyű ennyi idú után felfogni, hogy az a lény,akit amúgy is úgy szerettem,mintha az anyám lenne, az tényleg az anyám is. És nem könnyű az sem, hogy így hirtelen az anyámnak szólítsalak, de azt tudom,hogy soha sem tudtam haragudni az igazi anyámra, és ez most sem változott meg,hogy kiderült ki is ő.-magyarázta,majd magához rántott és szorosan megölelt. Annyi szeretet volt ebben az ölelésben, hogy más megfulladt volna ettől,de én nem, sőt kifejezetten mohón vágytam rá,hogy ennél több legyen.
-Köszönöm lányom! Köszönöm!-zokogtam vállán és ő még szorosabban ölelt magához.




Bella szemszöge:


Miután mindenki jól megölelgetett én fáradtan hullottam vissza az ágyra. Úgy éreztem, hogy valóban annyi fájdalmam volt, és nem voltam képes talpra állni. Hát így teltek a napjaim. Az ágyban fekve és gyógyulgatva. A legfájdalmasabb és leglassabb gyógyulás a szívemben következett be. Azt nem tudtam,mikor gyógyíthatom meg teljesen.

*** napokkal később ***

Edward minden áldott nap bejön hozzám,amikor valaki itt van és beszélget velem. Ő nem szól hozzám csak megáll az ajtóban és figyel némán. Néha azt érzem szólnom kéne, néha pedig azt hogy nem. Beletelik kis időbe, amíg biztosan azt érzem, hogy szólnom kell, vagy azt hogy nem kell.
Reggel úgy éreztem a testem meggyógyult és útra kész vagyok. Kell egy kis idő,ami alatt összeszedem a gondolataimat. Távol kell lennem egy kis időre Edwardtól, hogy tudjam képes-e a szívem a megbocsátásra.
Felmentem anyámhoz és a helyzet bonyolultabb,amióta megtudtam, hogy Calliope az anyám. S vele való érzelmi viszonyomat is sürgősen rendeznem kell magamban és éppen ezért úgy döntöttem, hogy eltűnök egy kis időre. Bár még nem tudom, menni idő szükséges arra, hogy új lapokkal tudja indítani a szeretteim felé...

2 megjegyzés:

Drakulaura írta...

Szia!

Nagyon király volt ez a fejezet is akárcsak az eddigiek és nagyon remélem, hogy hamar hozod a következő fejezetet is mert már nagyon várom és kivi vagyok rá! Csak így tovább a többihez is!

Puszi Ula D :) :@

hell írta...

Szia. Én csak most találtam rá a történetedre. Nagyon jó tetszik hogy mozgalmas és érdekes és jól fogalmazol. Hozd a következő fejit minél elöbb.