Előszó

Sziasztok! Hát létrehoztam még egy blogot, mert nem bírok magammal! :) Remélem, hogy ez a törim is annyira fog tetszeni, mint a többi! Ez is alkonyatos töri, szóval biztos több lesz rá a kereset, mint a saját törire...:)

Az első feji még nem tudom mikor érkezik! Addig is komikat kérek! Jó olvasást! Puszi!

Elvesztem. Nélküle semmi vagyok, mégis minden én vagyok. Már nem vagyok ugyanaz a lény, aki azelőtt voltam, hogy ő elhagyott volna, már a legenda szerinti sátán is irigykedne rám, olyan sok gyűlölet és bosszú iránti vágy folyik ereimben. A vágy nagyon nagy arra, hogy megkeressem őt és megvédje, ugyanakkor szeretném életét venni, amiért miatta szenvednem kellett és nem hagyta bebizonyítani sem magának, sem apámnak, hogy különleges lény vagyok, és szerethet egy ilyen lényt, mint én vagyok. Nem hagyta, hogy megmutassam, mennyire szeretem őt. Az életem a kezében volt és most nincs velem. Nem fogja többé a kezem és nem simogatja lágyan, szerelmesen a testemet. Nem ölel, nem csókol és nem becézget már soha többet. Ha valaha is volt lelkem, akkor az most elveszett, elvitte magával és nem hagyott nekem belőle. Elvitte, ahogy minden mást is, ami rá emlékeztetett. Ami volt, nincs többé, ami pedig most van, örökké tart. A szenvedésem, a boldogtalanságom, a nincstelenségem és minden, ami nélküle vagyok. Egy kínokkal teli boldogtalan szörnyeteg. Bárcsak elmondtam volna, hogy soha-soha nem tudott volna bántani engem! Bárcsak megosztottam volna vele legnagyobb titkomat! Bárcsak nem féltett volna és nem akart volna így védeni! Így, hogy most nincs mellettem. Nélküle védtelenebb vagyok, mint vele...Egyetlen gyenge pontomat ő jelenti...Edward. A neve kimondása is végtelen fájdalmat okoz nekem. Egyedül vagyok a nagy világban és azzal, hogy ők elmentek, ő is elment, meghaltam. Azt hiszem már megértem a pokolban szenvedő lelkek érzéseit. Annyira megértem őket...Esküszöm, ha örök kárhozatra is ítélnek majd, de bosszút állok minden Cullen névre hallgató lényen! Esküszöm!