22. fejezet-Hív a pokol

Sziasztok! Meghoztam a 22. fejit. Remélem izgultok a folytatás miatt, én igen :) Jó olvasást! Komikat! Puszi!

"Angyal szerint áldás, ördög szerint nem,
az ember nyelvén ez szerelem."



Edward szemszöge:

Már kezdtem bepánikolni, amikor szerelmem végre feleszmélt és hatalmas mosollyal ragyogta be a nappalit. A nap hét határra kezdett sütni és tudtam ezt ő csinálta. Ki húzott a ház elé és a felhők felé mutatott. Nem láttam semmit sem, aztán épp el akartam emelni tekintetem, hogy szerelmemre kérdő pillantást vessek, amikor a felhők betűkké álltak össze. A felhők egyetlen szót alkottak: "Boldogan". Tudtam ez a válasza iménti kérdésemre.
Kacagva kaptam karjaimba és megpörögtem vele, ettől is ő felnevetett. Olyan gyönyörű volta hangja. Nem találkoztam még olyan lénnyel, aki így elkápráztatott volna, aki el tudta rabolni féltve őrzött szívem. Esküszöm az égre, hogy soha nem engedem ki a karjaimból. Ő az enyém, mert szeret és én is szeretem őt.
Egész nap lent voltunk a kedvenc rétünkön, és simogattuk becézgettük egymást. Ajkunk örökre egybeforrt. Nem váltak szét, csak akkor, amikor az égen már ezernyi csillag vetette ránk fényét.
Bella még szebb volt, ahogy a  Hold és a csillagok apró fénye megvilágította arcát. Szív alakú formája még igézőbbnek hatott. Arra ösztönzött, apró puszikkal hintsem be.
-Edward?-kérdezte, amikor épp eltűrtem nyakáról haját, hogy azt is apró csókokkal díszítsem. Csókom hatására összerezzent, ami jó jel volt, hiszen ez a reakció ugyanaz volt, mint amit ő keltett bennem az ilyesfajta érintésével.
-Hm?-hümmögte, de nem igazán figyeltem, nyaka nőies íve sokkal jobban elvonta jelenleg a figyelmemet.
-Arra gondoltam, hogy holnap bemehetnénk suliba.-fejezte be, bár én azt hittem valami újabb bonyodalmat akar közölni velem.
-Bella biztosan ezt akartad mondani?-fordultam el hívogató nyakától.
-Nos az igazság az, hogy lenne még mit mondanom, de inkább mutatom. -felelte és vadul ajkamra tapadt. Lassan az ölembe ült úgy, hogy velem szembe kerüljön, közben egy pillanatra sem szakítottuk meg csókunkat. A vörös köd teljesen ellepte elmém és nem tudtam szabadulni.
Futó tűzként ért a felismerés, hogy mit akarunk már megint tenni. Edward Cullen hirtelen két részre szakadt. Az egyik része az önzőbb, amelyik erre vágyik már azóta, hogy első csókunkat váltottuk. A másik az úriember részem, mely régi korunk illedelem szerint nem tenne ilyet addig, amíg feleségként nem fekszik karjaiban.
A két fél harcolni kezdett egymással és testem egy hosszú csókkal húzta az időt, míg el nem válik, ki győzött. A harc véget ért bennem és a jobbik fél győzött.
-Bella várj!-toltam el magamtól szerelmem, és már most szomjaztam csókjáért, de nem szabad, hiszen akkor nem lesz újra erőm a józan gondolkodásra.
-Mi a baj? Valami rosszat csináltam? Nem jól csináltam valamit?-értetlenkedett és szemeiből a vágy, aggodalomra változott. Annyira édes volt, ezzel az ártatlan bájjal, ami ő rendelkezik. Hiába egy "szörnyeteg gyermeke". Ő mégsem az. Benne a legszentebb lény lakozik. Ő egy angyal inkább, mint ördög.
-Nem te mindent nagyon jól csinálsz, de én tudod ezt szeretném az esküvő utánra hagyni. -magyaráztam zavartan, amire ő megkönnyebbülten felsóhajtott.
-Oh!-csak ennyit mondott.
-Te sem akartad?-kérdeztem, mert az a megkönnyebbül sóhaj ezt jelezte nekem.
-Jaj nem dehogy is szerelmem. Csak azért volt ez a sóhaj, mert azt hittem, hogy nem vagyok elég jó neked és ezért toltál el.-magyarázta és éreztem, hogy zavarban van, bár arca nem vörösödött el.
-Te túl tökéletes vagy Bella és nekem kell félnem attól, hogy valamit nem jól teszek.-feleltem.
-Szeretlek! És ez mindent tökéletessé tesz.-vágta rá Bella. Igazat kellett adnom neki. Valóban a szerelem mindent tökéletessé tesz.


Jasper szemszöge:

-Alice menjünk már!- könyörögtem szerelmemnek, mivel már órák óta a gardróbba bújva készülődik. Mi ez a nagy lelkesedése, nem tudom.
-Egy pillanat szerelmem, de már régen voltunk suliban és ezt a mai napot meg kell ünnepelni. Tudod ma valami suli fesztivál lesz, vagy mi.-magyarázta szerelmem. El kellett mosolyognom magam, hogy milyen nőbe vagyok visszavonhatatlanul szerelmes. Nélküle az életem üres lenne. Sosem voltam az a lelkizős típus, így magam sem értem, miért pont én kaptam az érző képességet.
-A fesztivál alatt a szalagavatóra gondolsz? Ugyan is Bella és Edward most fog érettségizni.-mondtam és nagyot kuncogtam az orrom alatt a tudat miatt, hogy Edward már vagy nem is tudom hányadszor érettségizik. Egy halom érettségizős kalapunk van, meg minden baromság, amit ilyenkor adnak. Kitüntetések, amiért egész évben szorgos nebuló voltál...blablabla.
-Na jó igen. Tudod ma bekísérjük Bellat és Edwardot a suliba, s amikor jövünk vissza, az igazgató megkér majd, hogy szervezzem meg a szalagavató részleteit.-magyarázta szerelmem, de még mindig nem értettem, mi ez az egész.
-Akkor most nem lesz szalagavató?-kérdeztem.
-Nem te butus. Az már rég megvolt. Egyszerűen a látomásomban ebben szerepeltem. -mondta és kilépett végre a rejtekéből egy lila selyem overálban, és egy fekete magassarkú cipőben. Olyan gyönyörű volt.
-Azért az állad felvehetnéd a padlóról. Annyira édes vagy, amikor így reagálsz rám.-lépett elém szerelmem és állam a helyére hajlította, majd egy szolid puszit nyomott ajkamra. A mi kapcsolatunk rendkívül szolid és meghitt. Mi nem a vágyak önfeledt kiengedésére törekszünk, hanem a lágy, gyengéd romantikus éjszakákra. Szerelmem az ilyeneket szereti, bár néha megengedjük magunknak a vágyaink kieresztését is. Ezek a pillanatok nagyon fülledtek szoktak lenni. Csak úgy szikrázik köztünk a levegő, olyankor...

Bella szemszöge:
Edward és én a Volvóval mentünk be a suliba. Szeretnék érettségizni, ezért muszáj bejárni erre a pár hétre. Szerelmem elintézte, hogy úgy tűnjön eddig másik iskolába voltam, ő pedig külföldön volt cserediák, vagy valami ilyesmit talált ki.
-Ne izgulj! Minden rendben lesz. Alice úgy is szólna, ha nem így történik.-bizonygatta szerelmem és megszorította kezemet, mely combomon pihent. Próbáltam elég szexisen öltözni, mert Alice látott valamit, ami szerinte szexiben előnyösebb.
Egy fekete miniruha van rajtam. Aminek elég kivágott a dekoltázsa és egy bross dísz teszi még elegánsabbá ezt a darabot. Ehhez csak egy ezüst fülbevalót és egy szintén ezüst színű cipőt húztam fel.
Szerelmem így is alig bírt ellenállni a kísértésnek. Az biztos, hogy ha kettesben leszünk, ezért még kapni fogok.
-Olyan gyönyörű vagy és csak az enyém.-mondta, közben alsó ajkát beharapta. Már attól féltem, hogy kárt tesz magában, de szerencsére nem így történt.
Végül megérkeztünk az iskolába, ami semmit sem változott az elmúlt időszak alatt.
Az iskola előtt szaladgáló diákok döbbenten figyeltek Edwardot és engem. Szerelmem, mint az igazi kamaszok kezét vállamra tette és úgy sétáltunk be a "pokolba".
A benti diákok sem reagáltak másképpen, mint a kint lévők. Csak most vettem észre, hogy mögöttünk betódult a diák csorda és minket figyeltek az ajtóból. Alice és Jasper alig tudtak minket követni a bámészkodó tömeg miatt.
Alice mellém táncolt és átkarolta szabad kezem, míg Jasper kedvese mellé lépkedett és úgy, mint Edward, átölelte szerelmét. Alice fülig érő mosollyal vette tudomásul, hogy mellettünk Jasper is felenged. Tudom, hogy egy nő számára az ilyen gesztusok nagyon sokat jelentenek és ezt Jasper és Edward is jól tudja, hiszen most is bevetették.
Annyira boldogok voltunk, hogy nem is figyeltük már a tömeget, ami nagy hiba volt, mivel épp ebben a pillanatban csattantunk össze egy valószínűleg másik párral, mivel érezni lehetett, hogy szétszakadnak az ütközés során. Bár mi túl éltük, hiszen csak ők estek el. Amikor lepillantottam a lábunk előtt heverő két személyre, nagyon megőrültem.
-Prue!-kiáltottam fel és nyomban felrántottam barátnőm a földről, aki szintén fellelkesült a látványomtól és szorosan megöleltük egymást.
-Bella te itt?-lepődött meg.
-Nos igen. Nem bírtam tovább Edward nélkül és te is már eszeveszettül hiányoztál.-magyaráztam.
-Héj és a jó öreg Alice? Én már nem is voltak oka a visszautazásodnak?-háborodott fel Alice. Magamhoz rántottam őt, így Jasper kénytelen volt elengedni kedvesét egy pillanat erejéig.
-Dehogy is nem! Te hiányoztál a legjobban.-viccelődtem, és éreztem, hogy szerelmem sértődötten megfeszült mellettem. Ártatlanul rebegtetni kezdtem szerelmem felé pilláimat, aki abban a pillanatban magához húzott és mindenki előtt szenvedélyesen megcsókolt engem. Én pedig nem ellenkeztem, hiszen ki tenni, ha egy ilyen Isten csókolná meg őt, mint amilyen Edward is. Az egész iskola lánydiákja engem irigyelt és a helyembe vágyakoztak.
Csak most vettem észre, hogy Prue és Kellan is csókolózik, mint mi, ahogy Alice és Jazz is. Talán Jasper miatt van ez az egész?

Egész nap a történteken rágódtam, bár nem is volt baj, ami történt. Boldog voltam, de még mindig nem tudtam, mi hozta ki ezt Jazzből is és Kellanből is, mivel mindkét fiút úgy ismertem meg, hogy visszafogottak társaságban legalább is.
Egész nap valami különöset éreztem. Mintha valaki hívna engem. Aztán meghallottam apám szavát. Reméltem, hogy nem akar megint azzal előjönni, hogy nem lehetek a földön a szerelmemmel.
-Drágám most mennem kell, de ígérem hamar visszajövök majd.-mondtam szerelmemnek, és mielőtt még kérdezhetett volna elillantam onnan. Csak egy csettintésembe került és már a pokolban is voltam, ahol apám örömmel fogadott engem.
-Lányom, Bella!-üdvözölt és átölelt engem. Ott állt mellette Ophelia és Orpheus is. És drága barátnőm Bertha, aki most sem tudná letagadni, mennyire szeret engem. Én is szeretem őt. Ő olyan nekem, mint a testvér, aki sosem lehetett. Elvégre anyám még engem elhagyott.
Apám a trón felé taszigált, majd helyet foglaltam az engem megillető trónban, bár megjegyzem sosem akartam ezt. Aztán apám sóhajtott és elkezdte, amit mondani akart.
-Bella beszélnünk kell. Látom, pár napja teljesen meggyógyultál, ezért szeretném, ha...-kezdte, és én megijedtem, mert úgy éreztem, megint valami rossz következik. Orpheus és az anyja gonoszan vigyorogtak rám. Orpheus emellett még diadalittasan vicsorgott. Pedig még nem dőlt el semmi sem.

Alice ruhája:

Bella ruhája: