26. fejezet-Érettségi

Sziasztok! Meghoztam a 26. fejezetet...remélem lesz aki megtisztel a véleményével. Jó olvasást! Puszy

Bertha szemszöge:

Tudom, hogy Ophelia mesterkedik abban, hogy teljesen tönkretegye Bellat. Nem értem, miért nem hagyja őt végre boldogan élni, hisz megérdemli. Úgy szeretem őt, mintha az igazi testvérem lenne. Bárcsak így lenne és nem egy olyan gonosz nő lánya lennék, mint Ophelia!
-Már megint miben mesterkedsz te áruló?-hallottam meg Orpheus gonosz hangját és szinte azonnal összerezzentem hangjától.
-Aki itt mesterkedik az te vagy meg az anyád.-vágtam vissza. Bár vér szerint az anyám, mégis tagadom őt. Ő nem lehet az anyám, mert gonosz és nincsenek tiszta érzelmei.
-Ne merészeld sértegetni anyánkat!- emelte fel kezét, de abban a pillanatban lépett be Bella apja, a pokol uralkodója.
-Hogy mersz kezet emelni a testvéredre? Ha ezt anyád látná megtagadna.-mondta magabiztosan. Mégis hogy bízhat ennyire benne.
-Nehogy azt hidd jó uram. -célozgattam anyám álszentségére, bár szerintem felesleges volt. Soha sem fog hinni sem nekem, sem a saját lányának, hisz az a nő teljesen behálózta őt.
-Micsoda?-lépett be az említett is és hitetlenül fordult az ő drága fiához. -Mit tettél Orpheus?-játszotta a tudatlant. Végig itt hallgatózott az ajtóban és várta a drámai belépésének idejét.
-Én sajnálom anya, egyszerűen csak egy kicsi összekaptunk és esküszöm nem ütöttem volna meg, csak elszaladt velem a lovacska.-próbált a végén már viccelődni. Ophelia látványosan megpofozta, bár csak alig ért hozzá, majd hozzám fordult és átölelt, simogatta hátam, mint a minta anya. Undorodom tőlük.
-Engedj már! És ne játszd meg a minta anyát, amikor mindketten tudjuk, hogy nem vagy az. El sem tudom képzelni, hogy is hihet neked akárki is.-robbantam ki magamból, majd elrohantam, hisz jól tudtam, minden hiába volt.



Esme szemszöge:

Alice teljesen fel van töltve, egész nap csak ide-oda rohangál és ha ez még nem lenne elég, akkor mindenkit magával hurcolászik. Hol engem zaklat, mivel ma van az érettségi kihirdetése, bár biztos vagyok benne, hogy tökéletesre írták két nappal ezelőtt. Alice mégis olyan izgatott emiatt. Bella kissé feszült, de az ő memóriája is olyan, akár egy vámpíré. Szeretnék egy amolyan sikert megünneplő partit tartani. Néhány osztálytárs is jöhet, persze csak Bella köréből, hisz a Cullen testvéreknek nincsenek a suliból barátai.
A konyhában ügyeskedtem és finomabbnál finomabb ételeket készítettem, amikor Bella feszengve lépett mellém.
-Segíthetek valamit?-kérdezte. Hangja elég kétségbeesett volt.
-Valami baj van kedvesem?-kérdeztem, amire ő feszülten rázta fejét, bár én jól tudtam, nem tud titkot tartani. Valami nyomja a lelkét.
-Ugyan, mondd el nyugodtan!-biztattam, azt hiszem sikerült is.
-Nos lehet ez így nektek nevetségesnek tűnik, de félek, hogy nem sikerült és megbuktam.- vallotta be, én elmosolyogtam magam.
-Bella te okos lány vagy és emberként is képes lettél volna átmenni az érettségi vizsgán, nem értem miért izgulsz emiatt. Tökéletes memóriád révén, átmentél és mindent tudtál.-nyugtatgattam, ami talán sikerült, hisz amikor átöleltem már nem éreztem azt a görcsös tartást, mint amikor nyugtalankodik valami miatt.
-Köszönöm!-mondta halkan, és ebben a pillanatban lépett Edward is a helységbe. Az ajtónak támaszkodva nézte kettősünket, majd elmosolygott a látottakon.
-Olyan jó titeket ilyen közvetlen kapcsolatban látni.-mondta és közelebb lépett hozzánk, majd mindkettőnket átölelt.



Edward szemszöge:

Szerelmem káprázatosan nézett ki abban a kék ruha csodában. És az a mosoly, amit kedvességében villant az emberekre, egyszerűen varázslatos. Nem is tudok elégszer hálát adni azért, hogy Isten megint nekem adta. Küzdeni fogok érte a végsőkig és ha a sors úgy is hozná, hogy megint el kell válnunk, akkor is harcolni fogok.
-Szeretlek! vallottam meg, amikor a konyhából szobánkba értünk. Bella kérdőn rám nézett, majd így felelt.
-Én is szeretlek Edward!-csókot nyomott ajkamra, de ez nekem nem volt elég, így közelebb vontam magamhoz és úgy csókoltam, mintha az életem múlna rajta. Hirtelen minden megváltozott Bella vadul hajamba túrt és éreztem, hogy most nem leszek képes időben megállni. Túl késő és én okoztam ezt a lavinát.



Bella szemszöge:

Edward és én az ágyra borultunk és én kerekedtem felül. Edward mellkasát simogattam, míg édes ajkaink játszottak egymással. Nyelvem ellenkezést nem tűrve furakodott szájába és nem is mert ellenkezni velem. Edward derekamra fonta kezeit és el sem engedte, míg nem én kerültem alulra. A felsőm alá nyúlva próbálta épségben levenni rólam a ruhát. Pár pillanat alatt megszabadultunk felső testünket takaró ruhától és Edward már épp a melltartómmal bajlódott, amikor valaki kopogás nélkül rontott be az ajtón.
-Edward képzeld volt egy látomásom, amiben te és Be...-akadt el a mondandójában, amikor megpillantott minket az ágyon kissé megfogyott öltözékben. -Úgy látom már te is tudod mi volt a látomásomban.-nevetett, majd kiszaladt a szobából, de köztünk már megtört a varázs. Úgy értem kitisztul a fejünk és tudjuk, itt nem tehetjük meg, hisz bárki bejöhet. Így akaratunk ellenére fel kellett öltöznünk.

Rossz hír!

Sziasztok kedves olvasók! Egy rossz hírrel érkeztem, ami tudom, hogy így karácsony táján nem éppen a legjobb, de ez van...most lehet utálni, de úgy érzem nektek mindegy is, hiszen-megint ezzel jövök-úgysem komiztok, és nem érdekel titeket. A fejezetet sajnos nem tudtam befejezni és ma már nem is tudom, hisz karácsony van, vendégek jönnek-mennek és megy a munka...szal az ünnepek utánra halasztom a fejit...köszönöm az előzőhöz azt az egyetlen komit...nem vok "torkos" de azért jól esne, ha nem csak 1 ember írná le a véleményét az adott fejiről! :'(
Sajnálom, hogy -legalább miatta- nem tudtam hozni a 26. fejezetet, de így jött ki a lépés...
puszy
Barbie

25. fejezet-Vásárlás

Sziasztok! Meghoztam a 25. fejezetet. Remélem, tetszeni fog. Most csak két szemszögből írtam, de azért ebbe is tudtam rejtélyt szőni :) Jó olvasást! Őrülnék pár kominak...

Puszy

Alice szemszöge:

Pár napja nem láttam Bellat, bár ez nekem egyáltalán nem probléma, ha a vásárlásról van szó. Ő amúgy sem az a fajta, aki épp úgy őrül az új ruháknak, mint én.-erre a gondolatra egy fintort eresztettem el. Rose erre már tudta, mi járhat a fejemben.
-Nyugi Alice! Adj neki egy kis időt és majd meglátjuk, mit hoz ki belőle...-próbált lenyugtatni, de én már most jól tudtam, hogy Bella soha sem fog a vásárlásra úgy gondolni, mint második szerelmére...
-Tudod Rose, még most sem hiszem el, hogy végre minden rendeződni látszik. Gondolj csak bele! Pár hónapja még abban sem mertünk reménykedni, hogy Bella egyáltalán megbocsát-e nekünk.-vetettem fel a múltban történteket. Rose serényen bólintott, majd folytatta helyettem az emlékezést.
-Aztán te elmentél hozzá és megkérted mentse meg a mi makacs testvérünk életét.-mosolyogta el magát. Igen most már mosolyra fakasztanak ezek az emlékek, bár akkor bele tudtam volna halni. Felkacagtam, mert eszembe jutott, amikor elmentem Bellahoz és ő megrázott, vagy nem is tudom mi volt az az érzés, aztán már sehol sem volt.
-Jah és arra emlékszel, amikor megbeszéltük Edwarddal, hogy én beszélek a mi kis Bellankkal és nem ő, de ő mégis eljött utánam Bella házához.-mosolyogtunk a dolgon.
-És amikor a réten voltunk és Bella ráijesztett Edwardra azzal a hatalmas oroszlánnal? Akkor majdnem megölte Victoriat.-emlékeztetett első réti élményünkre. Természetesen mindenre emlékeztem, ahogy Rosalie is és mindenki, aki ott volt akkor.
-Persze nem sokáig hosszabbodott meg silány kis élete.-tette még hozzá Rose. Victoria nagyon sok gondot okozott nekünk és Bellanak is, ahogy elmesélte minden problémáját.
-És amikor a réten megtudtuk, ki Bella.
-Vagy inkább mi Bella.-helyesbített Rosalie. Ebben a pillanatban beértünk a plázába, ahol temérdek ruha és minden más várt minket.
Ördögi tervet eszeltem ki magamban. Jobb, ha erről Rosalie sem tud, mert ő még nem képes arra, hogy Edward előtt elrejtse a gondolatait, de én már gyakorlott vagyok ez ügyben.-mosolyogtam el magam ezen gondolatomon.
-Rose te kérlek gondoskodj a sminkről és a hajról, én pedig megveszem a ruha anyagokat. Esmet felhívom és megkérem készítse el a kaja dolgot is.-avattam be a beosztásába.
-Értettem főnök.-színészkedett és kezét feszesen homlokára szegezte, majd katonásan megpördült és már ott sem volt. Gondolom azért nem bírja ki, hogy magának ne vásároljon szóval, elég neki ennyi munka, amit adtam.
Kotorászni kezdtem a táskámban és véletlenül beleütköztem valakibe. Kellett nekem menet közben a táskámban kutatni.
-Elnézést! Nem vettem észre.-emeltem fel tekintetem és azt hittem, hogy megőrülök, amikor megláttam ezt az alakot. Ő Rudyard volt. Az ördögi terv most kúszott elmémbe. Azonnal megbeszéltem vele minden fontos dolgot, amire ő lelkesen bólogatott.

***pár órával később***

-Jól van akkor te elintézel mindent, igaz?-kérdeztem meg még egyszer és utoljára Esmet, hogy biztos legyek abban, amit megígért nekem. Mára már annyit szervezkedtem, hogy kész. Eltud fáradni egy vámpír, mert én most úgy éreztem. Még reggel volt, amikor elindultunk vásárolni és most már este 11 is elmúlt már. Még szerencse, hogy ez a pláza ilyen sokáig nyitva volt. Azért az sem elvetendő szempont, hogy én már törzsvásárló vagyok, hiszen minden héten egy vagyont hagyok az üzletekben. Most is csak miattam maradtak ilyen későig nyitva. Egyébként már 2 órája zárva lennének. Hát szép mondhatom. Rosalie már a kocsiban üldögél és láthatóan jól szórakozik a telefonjával. Ha jól látom, ez új kütyü, mert ilyen az ő kezében még nem volt.
-Ez meg mi a szösz?-kérdeztem, na nem mintha nem tudnám, csak kíváncsi voltam, ő minek állítja be.
-Ez kérlek szépen egy okos telefon. Vettem mindenkinek a családban, hogy mindenki elérhető legyen.-magyarázta Rose. Fejemet beletörődve lóbáltam jobbra-balra, de őt még ez sem érdekelte jelenleg. A kocsi hátsó ülése púposra volt pakolva. És az én cuccaim még be sem voltak pakolva.
-Te Rose és én hova pakolhatok?-érdeklődtem, amire végre méltóztatta felemelni azt a szép szőke fejét.
-Hát hova, ahova akarsz.- ezt az értelmes választ. Ha nem mondja, magamtól nem is lettem volna képes erre a gondolatra. Erre muszáj volt elmosolyognom magam, bár őt még ez sem érdekelte. Ha ez így fog ezentúl is menni, akkor kidobom azt a vacakot. Főleg akkor, ha mindenki így bújja majd ezt a szart.-keltem ki magamból. Persze csak gondolatban.


Rosalie szemszöge:

Amint Alice kiadta az utasítást rohantam is, hogy minden fontos kelléket megvegyek, ami Bella hajához és sminkjéhez kell majd. Ezek persze nem csak miatta fontosok, hiszen rajta kívűl még három lány vágyik egy elkápráztató sminkre és hajra. Szerencsére mindezeket megtalálom egy üzletben, ami a legfelső emeleten található. Ez a pláza azért is a kedvencem, mert olyan hatalmas, több emelet magas és minden megtalálható benne, ami szem, szájnak ingere. Persze vámpír esetében csak szemnek ingere, mert hát emberek közt ugye, ami szájnak ingere az nem biztos, hogy embernek is az lenne.-elmosolyogtam magam, mert eszembe jutott, amikor bosszút álltam emberi éltem tönkretevőjén. Nem voltam belé szerelmes, egyszerűen csak a szerelem gondolata töltött el hatalmas izgatottsággal, kíváncsisággal és boldogsággal, hogy én is birtokolhatom azt az érzést. Sosem tudtam meg, mi a szerelem egész addig a pillanatig, amíg nem láttam meg Emmettet azon az éjszakán. Az a medve szinte már cafatokra tépte őt és kész csoda volt, hogy még élt. Abban a pillanatban, hogy megláttam, tudtam, meg kell mentenem, mert ha nem teszem, képes lettem volna belehalni. Igaz már akkor is halott voltam, de akkor elvesztettem volna a halott előtt álló három betűs jelzőt, hogy élő.
Pár óra alatt végeztem, amikor eszembe jutott, hogy jobban körbe kellene néznem, hiszen olyan csalogatóak ezek az üzletek. Bementem a fehérnemű üzletbe, ahol csupa vörös csodát vásároltam szerelmem örömére, majd megnéztem néhány ruha szalon, ahol szintén a vörös színben tündöklő ruhák voltak előnyben. Rengeteg ruhával tértem ki mindegyik szalonból, majd az ékszerészhez is benéztem, de itt már nem csak magamra gondoltam. Vettem mindenkinek valami kis csekélységet. Aztán az ékszerész mellett volt egy telefonos üzlet, ahol egy boldogságtó ragyogó lányba ütköztem, mert egyszerre léptünk ki a két üzletből és egymás irányába fordulva, neki koccantunk a másiknak.
-Elnézést, nem figyeltem. Elvonta a figyelmem ez a fantasztikus készülék.-hadarta el egy szuszra, majd már ott sem volt. Megnéztem a kirakatban díszelgő darabokat, majd a bejárat feletti feliratot, és mind-mind arra ösztönzött, hogy lépjek beljebb. Így is tettem, nem kérettem sokáig magam. Mindig azért panaszkodnak, mert kéretem magam, hát most nem tettem. Első szóra tettem, amit kértek tőlem.-mosolyogtam el magam, ami az eladó srácot apró rózsapírre ösztönözte. Engem csak a környezet ösztönzött egy jelentéktelen cselekvésre, a vásárlásra. Azonnal megláttam néhány darabot és mindenkire gondolva meg is vásároltam őket. Kértem azt a szegény fiút, hogy külön csomagolja mindegyiket, mert ajándék lesz. Meg is jegyezte, hogy jó nagy családom lehet, amire én csak büszkén mosolyogtam. Persze ez nem kellett volna, hisz a csávó már így majd nem elájult, de szerintem, ha kilépek innen, akkor meg is teszi.
Szinte táncolva léptem ki az üzletből, szorosan magamhoz ölelve a hatalmas pakkokat. Emberi tempóban szaladtam ki a parkolóba. Rápillantottam az órámra, ami 6 órát mutatott. Gondoltam, Alice még úgy sem jön, így előkotortam az okos telefonomat, amit magamnak vettem és használható állapotba állítottam. Még épp hogy csak megízleltem milyen szuper találmány is ez, amikor Alice türelmetlen hangjára lettem figyelmes. Még így sem kapott tőlem kellő figyelmet, amire idegességre gerjesztette őt. Nem utál jobban semmit sem annál, ha nem kap figyelmet, amikor ő akar valamit.
Majd lassan hazaindultunk, amikor végre ő is képes volt bepakolni a kocsiba azt a rengeteg szatyrot, amit a nap folyamán szerzett persze nem üresen.

Egy kérés!

Sziasztok! Egy nem is olyan régi blogomon írtam egy történetet, amit most szünetre ítéltem, mivel nem sok érdeklődést mutattak iránta az olvasók, így sem kedvem, sem ihletem nem volt a továbbírására. Úgy döntöttem, hogy pihentetem egy kicsit és majd a későbbiekben folytatom. De, hogy ne álljon üresen a blog, úgy döntöttem, hogy írok egy történetet, ami nem lesz olyan hosszú, de remélem annál izgalmasabbra sikerül :)

A kérésem csak annyira lenne, hogy ha van egy kis időtök és úgy gondoljátok, nézzetek be és olvassátok el a tartalmát, a prológust, illetve a szereplők menüpontban megismerhetitek a szereplők többségét,  persze majd bizonyára bővülni fog a történet során... :) szóval köszönöm szépen /előre is/ ha valaki benéz és esetleg, ha még nem túl nagy kérés, akkor szavaz, vagy komit ír a prolihoz :)

A blog címe: Utolsó fénykép

Köszönöm,

Puszi

Barbie

Híreim

Sziasztok! Az a nagy hírem van, hogy nem tudom hova ígértem a fejiket és mi egyéb volt már, ugyanis már egy hete kórházban vagyok, vagyis már nem tegnap este jöttem haza, de még nagyon sokat kell pihennem. nem tudom, lehet ti a helyemben őrülnétek egy 3 hetes őszi szünetnek, de én ennek nem nagyon tudok őrülni, mint tudják néhányan ebben az évben lesz érettségim és nem jó ilyen sokat hiányozni...a lényeg az, hogy még nagyon kell vigyáznom magamra, mert a betegség ami miatt kórházba feküdtem ráment a májamra, a lépemre és a manduláim is már majdnem összeértek... :( szóval nagy bajban voltam és egy kicsit még abban vagyok, de most már jobb...nem is ezért írok most nektek, hanem csak jelentkeztem és ígérem a sok pihenés mellett megpróbálok még ha lopva is, de írni a fejiket és hamarosan hozom is :) Puszi!
u.i.: Remélem nem haragudtatok meg, ha valahol elmaradt a feji érkezése, bár már kiírtam az időpontot, de én sem terveztem kórházba menni :(
Barbie

Híreim

Sziasztok kedveskéim! Már hetek óta tanakodok, hogy miként végződjön a történetem sorsa. Eddig nem láttam értelmét még csak annak sem, hogy ezt a könyvet, amit elkezdtem be is fejezzem, hiszen nem vagy csak egy komit kaptam. :( Ez miatt nagyon szomorú voltam, hiszen nem értettem, mi ennek az oka. Elvégre, ha szar lett a feji, akkor az embernek megvan a véleménye ha jó lett, akkor szintén megvan a vélemény, de hát miért nem írjuk le azt a kiba***tt véleményt /elnézést a kifejezéseimért, de ez rettentően dühít engem/
Szóval a döntésem a következő, ami természetesen változhat, mint az évszakok :) Szóval ezt a könyvet már biztosan befejezem, de a többinek nem látom nagy esélyét arra, hogy napvilágot lássanak. Ebből a könyvből már csak 6 feji van vissza /ha jól számoltam/ és vége, de miután én eredetileg ezt a történetem 3 könyvesre terveztem, így valószínű, hogy a befejezés sem biztosan "happy end" lesz...de ez jelenleg őszintén szólva nem érdekel. Megelégeltem, azt hogy nincs komi és semmi visszajelzés sem...
Ma már megértettem a komi hiány okát. Egyszerű a kérdésre a válasz: Nem érdekel titeket és ennyi az egész. Hát akkor engem miért érdekel? Ha nem lesz befejezve az sem tűnik fel nektek...szerintem. :( ha be lesz fejezve talán még az sem tűnik fel, szóval van értelem?
Puszi
Barbie

Új blog!

Sziasztok! Igen jól látjátok, nyitottam egy új blogot. Megint. Viszont szerintem már ez lesz az utolsó blogom... :)
Nem szándékozok újat nyitni, mert most szeretnék befejezni minden elkezdett történetet és azok helyére újabb és újabb történeteket hozhatok, így nincs szükségem több új blogra.
Kérlek titeket, hogy nézzetek be és olvassátok el a prológus már fent van. A blog még némi változtatást kíván, de mindent csak szép sorjában. Ha elolvastátok, kérlek titeket, hogy írjátok meg nekem véleményeteket!
Köszönöm! Puszi!
Blog címe: http://barbielenyei.blogspot.com/